Hatékonyság és eredményesség, vagy inkább békés és támogató jelenlét?

„Néha a család a legnagyobb kihívást jelentő szervezet!” … – De vajon mi a közös egy kiváló vállalati vezető és egy családfő, illetve a munkatársak és családtagok hatékony napi együttműködésében? Hogyan tudnak eltérő személyiséggel, habitussal és különböző értékrenddel rendelkező emberek eredményesen együttműködni?

A család a legkisebb, de legösszetettebb szervezet, ahol más – néha nagyon is különböző – viselkedési stílusú emberekkel élünk együtt, kommunikálunk, célokat tűzünk ki és igyekszünk azokat közösen megvalósítani. Együttműködünk, alkalmazkodunk, konfliktusokat kezelünk, érdekeket képviselünk – mindezt a legkülönfélébb élethelyzetekben. Magyarán: működtetjük ezt a kis rendszert a saját szabályaink és normáink szerint. Egy személyes példát hoznék:

Egy nyári napon szüleim épp nálam voltak látogatóban. Délután készültek hazaindulni, amikor megcsörrent a telefon – a kishúgom hívta őket. Szépen megkérte, hogy hazafelé ugorjanak be a sarki kisboltba, és hozzanak neki egy tábla csokoládét. Anyukám reakciója így hangzott: „Ne egyél annyi édességet, kislányom, az nem egészséges. Ha annyira kívánod, menj el te magad, csak egy sarokra van a bolt. Felnőtt vagy már, ezt meg tudod oldani egyedül is.” Apukám válasza ezzel szemben ez volt: „Persze picikém, hozunk neked, úgyis útba esik.”

Ez az apró párbeszéd tökéletes lenyomata egy szervezet mindennapi működésének. A családunkban – mint egy kis szervezetben – az egyik „vezető” céltudatos, eredményorientált és logikusan gondolkodik. Anyukám évtizedeken keresztül kiváló eredménnyel dolgozott egy vállalatnál, sokszor kapott 100%-os értékelést, és ma is példamutatóan vezeti a háztartást. Apukám, a másik „vezető”, egy nyugodt, békés, szorgalmas, rendkívül segítőkész és elkötelezett ember. Mindenki szereti, barátságos és jó humorú.

Számomra ez a helyzet nem a „helyes” vagy „helytelen” döntésekről szól, hanem inkább arról, hogy mindannyian gyorsan eldöntjük, melyik hozzáállással tudunk inkább azonosulni. Ugyanakkor mindkét viselkedésmód értékes egy szervezetben.

Egy jó vezető inkább emberközpontú, vagy a feladatok elvégzése az elsődleges számára? Épp az a szép a különbözőségünkben, hogy minden ember más értékeket hordoz, és különböző helyzetekben, pozíciókban vagy projektekben más-más szemlélet lehet a siker kulcsa. Azt pedig, hogy mikor melyikre van épp szükség, sokszor nem egyszerű meghatározni egy vezető számára sem.

Én hiszem, hogy a kiváló vezetők felismerik és értékelik a munkatársak különböző erősségeit! Megtalálják számukra a leginkább testhezálló pozíciókat, és ügyelnek arra is, hogy a különböző személyiségekkel a megfelelő módon kommunikáljanak.

Egy vezető sikerét sok tényező befolyásolja, de az első és legfontosabb a mély önismeret.

Az élet a legjobb tanítómester – én is sokat tanulok belőle. Hivatásommal abban támogatom a vezetőket és munkatársaikat, hogy hatékonyabban működjenek együtt, leküzdjék a kommunikációs akadályokat, megoldják a felmerülő problémákat – miközben mindannyian jól érzik magukat a szervezetben.