Miért éri meg önismerettel foglalkozni?

Véget ért az őszi tréninghét az egyetemeken. Úgy éreztem, muszáj megosztanom veletek néhány gondolatot, amit a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói küldtek nekem visszajelzésként — egy videós házi feladat keretében. A diákok egyhetes önreflexió után rögzítették a gondolataikat, és meg kell mondanom: meglepően érett, tiszteletre méltó meglátások születtek.

(Az alábbi idézetek a videókból származnak — természetesen név nélkül, a személyiségi jogok maximális tiszteletben tartásával.)

„Nagyon örülök, hogy részt vehettem a tréningen. Úgy érzem, hosszú távon is hatással lesz az életemre: munka, párkapcsolat, családalapítás – mindegyiknél fontos, hogy jobban ismerem magam, és már fel tudom ismerni, min kell változtatnom. Például ha valaki bevág elém, már nem kezdek ordítani, vagy ha megelőznek a boltban, nem leszek ingerült. A barátnőmmel is javult a kapcsolatom – jobban figyelek rá, mert már értem, miért viselkedik úgy, ahogy.”

„Rá kellett jönnöm, hogy kicsit erőszakos tudok lenni. A barátnőmmel mindketten 'pirosak' vagyunk, ezért gyakoriak a viták. De a tréning óta másképp kezelem őt is és másokat is – nyugodtabb lett az életem.”

„Türelmetlen típus vagyok, de ez hátráltat a kapcsolataimban. Szeretnék ezen változtatni, és több figyelmet fordítani az emberekre.”

„Rájöttem, hogy mindenkivel lehet szót érteni, ha értjük, mit és miért csinál. Ez a tudás segíthet a munkakeresésben, állásinterjún, vagy egyszerűen csak abban, hogy jobban rátaláljak önmagamra.”

„Az egész élet önismerettel kezdődik. Ha ismered a saját hiányosságaidat és erősségeidet, akkor könnyebben tudsz kapcsolódni másokhoz. Ezért szerintem mindenkinek szüksége lenne egy ilyen tréningre – szebb lenne tőle a világ.”

„A tréningen döbbentem rá, hogy amit én természetesnek gondolok, másnak lehet teljesen idegen. Az elvárásaim nem feltétlenül egyeznek másokéval.”

„Anyukám és nagymamám zöld és kék típusok – sok konfliktusunk volt. Most már jobban értem őket, és figyelek rá, hogyan beszélek velük. Nagyon kellett ez az önismereti munka, főleg 18-20 évesen, amikor még nem ismerjük igazán magunkat.”

„Szeretném elérni, hogy a bennem lévő viselkedési minták harmonikusan működjenek együtt. Ehhez tudatosság és folyamatos figyelem kell.”

„Korábban egy veszekedős szituációban biztos, hogy kiabáltam volna. Most viszont emlékeztem a tréningen tanultakra, és egy kedves, mosolygós hozzáállással sikerült teljesen máshogy megoldani.”

„Egy üzleti partneremmel régóta voltak nézeteltéréseim, de most, a tréning után, teljesen másként álltam hozzá. Megértettem az ő nézőpontját is, és oldódott a feszültség.”

„A DISC-típusok segítettek abban is, hogy jobban megértsem édesanyámat. Ő sárga, én kék – sokszor nem értettük egymást. Most több a türelem és az elfogadás bennem.”

„Én voltam az, aki a tréningen azt mondta: nem értek egyet a teszt eredményével. Hát… most már látom, hogy de. Teljesen stimmel. Azóta azon dolgozom, hogy hitelesen legyek önmagam, ne úgy mutassam magam, ahogyan mások elvárják.”

És ez csak egy része a visszajelzéseknek.

Többek között ezért hiszek abban, hogy az önismeret fejlesztése nem csupán „jó dolog”, hanem egyenesen nélkülözhetetlen — különösen akkor, ha valódi kapcsolatokat szeretnénk kialakítani, tisztábban kommunikálni, és könnyebben megérteni önmagunkat és másokat is.

Te mit gondolsz ezekről az értékes fiatalokról – és a DISC módszertanról?