Játszva ismerd meg magad – mert az önismeret nem csak “komoly” műfaj!

Ha azt hallod: önismeret, valószínűleg nem egy társasjáték jut eszedbe, hanem valami kicsit nehezebb, talán kicsit kényelmetlenebb dolog: elmélyült gondolkodás, komoly beszélgetések, esetleg önsegítő könyvek. És persze ezeknek is megvan a helye, de mi lenne, ha azt mondanám: az önismeret lehet játékos, sőt szórakoztató is?

Nem viccelek. Sőt: néha pont így működik a legjobban.

 

Miért jó játékosan tanulni az önismeretet?

Azért, mert a játék oldja a feszültséget, nyitottabbá tesz, és valahogy természetesebben tudunk benne megmutatkozni. Amikor nem "önfejlesztünk", hanem "csak játszunk", az agyunk és a lelkünk is máshogy működik – szabadabban, őszintébben.

És igen, egy kártyaparti vagy társas közben is komoly dolgokat tanulhatunk magunkról – csak nem “komolykodva”.

 

Mit hoz ki belőlünk a játék?

• Őszinteséget – Mert játék közben kevésbé vagyunk védekezőek. Nem akarunk “jól válaszolni”, csak önmagunk lenni.
• Kreativitást – A játék felszabadítja a gondolkodásunkat. Nem ragadunk bele sablonokba, megengedjük magunknak a szokatlan válaszokat is.
• Kapcsolódást – Egy jó játék összehoz. Ha együtt játszunk, akkor egymásról is tanulunk, nem csak magunkról.
• Humort – És néha az önismeretnek pont erre van szüksége. Hogy ne vegyük magunkat mindig annyira halálosan komolyan.

 

Miért jobb egy kártya vagy társasjáték közben tanulni?

Mert nem tűnik tanulásnak. Ez a titok. A játék átkeretezi a helyzetet. Nem az van, hogy „na, akkor most megismerem a gyengeségeimet” – hanem: „hoppá, ez tényleg rám illik, de vicces!”
Az élményre épít, nem a tananyagra.

Ráadásul:

• Gyorsabban eljutunk a lényeghez – egy jól kitalált játék segít rávilágítani azokra a tulajdonságokra, működésekre, amik fölött lehet, hogy napokig elmélkednénk másképp.
• Jobban rögzül, amit megtanulunk – amit érzelmileg is átélsz, azt nem felejted el.
• Könnyebben elfogadjuk, amit látunk – játék közben nem szégyelljük, ha hibázunk, ha furcsák vagyunk, ha másképp működünk. Megtapasztaljuk: ez oké.

 

Akkor most játékkal mindent meg lehet oldani?

Persze nem arról van szó, hogy minden önismereti folyamat legyen társasjáték. Vannak mélységek, amikhez idő, csend és befelé figyelés kell. De ha a kezdeti lépéseket játékosan tesszük meg, az egész út barátságosabbnak tűnik.

Ráadásul a játék bármilyen korosztálynál működik. Gyerekeknél természetes, de felnőtteknél is felszabadító. És valljuk be, egy jó kis kártyázás közben még a legzárkózottabbak is könnyebben megnyílnak.

 

Szóval, játssz, nevess, és közben ismerd meg magad!

Az önismeret nem mindig könnyű – de nem kell, hogy mindig nehéz legyen. Ha néha játékosan közelítünk hozzá, sokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, akik valójában vagyunk.
És ki tudja? Lehet, hogy egy jól időzített kártyalap mutatja meg neked azt, amit egy könyv sem tudott volna.

 

Szóval: ki osztja a lapokat?