Tisztelet és együttműködés

Milyen jó lenne, ha az élet pillanatait rögzíthetnénk, és később kisfilmként visszanézhetnénk… Én például remek, életszagú oktatóvideókat tudnék készíteni belőlük.

Nemrég tanúként részt vettem egy autóvásárlásnál, és az eladó házaspár olyan inspiráló élményt adott, hogy úgy éreztem, ezt meg kell osztanom veletek. A történet onnan indult, hogy felhívtuk a megadott számot, hogy megtudjuk a pontos címet. Egy hölgy vette fel a telefont – meglehetősen hangosan és energikusan beszélt, annyira, hogy én is jól értettem, pedig nem én tartottam a készüléket. Mielőtt elmondta volna, hová kell mennünk, lelkesen érdeklődött: honnan jövünk, kik vagyunk, hányan leszünk? Aztán természetesen minden információt megkaptunk, és egy órán belül találkoztunk is.

A hölgy feltűnő leopárdmintás kabátban fogadott minket, barátságosan mosolygott. Az autó bemutatása hamar egy nagy meséléssé alakult – szóba került az unoka fuvarozása, a szűk garázs okozta nehézségek, sőt még a számmisztika is. Utóbbi azért ragadott meg, mert a rendszámokból igyekszik következtetni az autóvezetők személyiségére. Külön kiemelte, hogy ő csak vezeti az autót – immár 11 éve –, minden egyéb a férje dolga: ő tankol, mosat, intézi a biztosítást, viszi szervizbe. Néhány gomb funkciójáról fogalma sem volt, és ezen öniróniával kuncogott is egyet. Megnyugtatott azonban minket, hogy az autó rendben van, mivel a férje – aki rendőrtiszt – szabálykövető és rendkívül precíz. Ezt olyan elismeréssel mondta, hogy én még hálát is éreztem a hangjában.

Rövidesen megérkezett a férj is, és onnantól kissé más irányt vett a találkozó. Egy kissé göndör hajú, kecskeszakállas, szemüveges férfi lépett oda – határozott, kissé szigorú arckifejezéssel, mégis udvariasan és kedvesen. Előkerültek a papírok: forgalmi, törzskönyv, szervizfüzet. Minden részletet gondosan bemutatott, minden dátumnál megállt, és alapos magyarázatot adott. Ő, a feleségével ellentétben, minden gomb funkcióját pontosan ismerte, és ezt végig is vezette velünk.

Közben a felesége néha belekezdett volna újabb történetekbe – nem mindig kapcsolódva ahhoz, amit épp a férje magyarázott. Ilyenkor a férfi finoman megállította a beszédet, odafordult hozzá, és nyugodtan ennyit mondott: „Kérlek, várj egy pillanatot, még nem fejeztem be ezt a részt.” Majd visszatért a gondolatmenethez, következetesen folytatva az ismertetést.

Figyeltem őket – és közben belül mosolyogtam. A sárga típusú feleség hozta a vidámságot, a közvetlenséget és az emberközpontúságot, míg a kék típusú férj a precizitást, a megbízhatóságot és a hitelességet képviselte. Öröm volt látni, hogyan tud ez a két teljesen különböző személyiség ilyen jól együttműködni – ráadásul mély tisztelettel és elfogadással fordultak egymás felé.

Ez az élmény csak megerősített abban, hogy minden ember érték, és mennyire jó, hogy nem vagyunk egyformák. Ami igazán számít, az az odafigyelés, a megértésre való törekvés, az elfogadás, a tisztelet – és a szeretet.

Kedves olvasó, ha eddig eljutottál:
Te vajon mennyire tudsz együttműködni olyasvalakivel, aki teljesen másképp gondolkodik vagy viselkedik, mint Te?

És még tovább megyek: mennyire tudsz tisztelni olyan embereket, akik olyan tulajdonságokkal bírnak, amik belőled talán hiányoznak?